Egyszer egy családi konzultáción egy férj szkeptikusan azt mondta nekem: „De én azért jöttem, hogy a feleségem kedvében járjak, nem hiszem, hogy a családi pszichoterápia segíteni fog, ezt magunk is kitalálhatjuk, és általában milyen ember vagyok, ha nem oldom meg a problémákat.” De az első konzultáció után ellentétes véleményen volt, és mennyi felismerés és felfedezés volt számára, azt mondják: „Sokat tévedtem, gyakran az egóm nem hagyta, hogy megértsem a valódi problémákat, sokat rájöttem, úgy érzem, hogy nem lesz olyan, mint régen, a családom az élet fő értéke.” El sem tudod képzelni, mennyit tanulhat magáról egy új házastárs a pszichoterápiás ülések során. Vegyük például a konfliktuskezelés fő szabályát: „Soha nem hallhatjátok meg egymást érzelmekkel!” Ez tény, kiabálhatsz, sértegethetsz, megsértődhetsz, hibáztathatsz, bűntudatot érezhetsz, igazságot kereshetsz, de az eredmény ugyanolyan lesz, mint amivel elkezdted, ha nem rosszabb. Gyakran személyes tulajdonságaink miatt nem értjük, mi történik, és csak a helyzet távolságtartó, professzionális szemlélete tudja megváltoztatni, rámutatni a hibákra, a téves hiedelmekre és érzésekre. És mit ér az alattomos Karpman-háromszög: „ma én leszek az áldozat, és téged jelölök meg agresszornak, holnap az ellenkezőjét, és a gyerek lesz a megmentőnk (a megfelelő következményekkel)”, és megjegyzem a legfontosabb dolgot – tudattalan! Általában a modern élet dinamizmusának nyomása alatt nem vesszük észre a fontos pillanatokat, mindent magától értetődőnek veszünk, elfelejtünk megköszönni, nem tudunk örülni, megpróbáljuk mások rovására megoldani a személyes problémáinkat, anélkül, hogy ezt észrevennénk. És ki tudna megállítani és tisztázni a problémás területeket, megérteni a helyzet lényegét és megoldani azt, ha nem egy pszichoterapeuta; megmenteni a családot, megtanítani titeket meghallani egymást, támogatni, inspirálni és boldog pillanatokat adni, és végül együtt boldogok lenni? A cikket a központ pszichológusa, Viktorija Vaszilenko készítette.